Linux telepítés: SuSE 10.0

Az időzóna beállítása

Ebben a részben a SuSE Linux 10.0 verziójú rendszert telepítjük fel és vizsgáljuk meg kicsit mélyebben.

Miért pont a SuSE? - hangozhatna a kérdés, melyre több választ is tudok adni. Egyrészt felhasználóbarát, készen kapunk mindent. Egyszerű kezelni és ha belejön az ember akkor használni is - de mi mégsem ezért választottuk. Múlt héten egy dpkg csomagkezelőt használó rendszert mutattunk be Gnome asztali környezettel, így most szeretnénk egy rpm csomagkezelőre épülő rendszert bemutatni, valamint a KDE asztali környezetet (bár a telepítés elött választhatjuk a Gnome-ot is, mi most a KDE-t mutatjuk be).

A történet röviden összefoglalva

A SuSE az egyike a korai disztribúcióknak, ami fenn is maradt. Német egyetemisták indították útjára 1992-ben. Dinamikus fejlődés és folyamatos programkínálat növekedés mellett hamar közkedvelt disztribúcióvá vált nemzetközi szinten is. Végül 2004-ben a Novell felvásárolta. A kiadásokra jellemző, hogy átlag hat havonta jön ki új verzió, de az első három hónapban nem lehet letölteni, csak megrendelni/megvásárolni.

Sikeres telepítés után ez az asztalkép fogad minket

Telepítés

Ellátogatunk a legközelebbi tükörszerverre (innen lehet vállogatni) és leszedjük a nekünk megfelelő architektúrúra készített iso-kat. Választhatunk: vagy 5 CD lemezről telepítünk vagy egy DVD. Jogosan merülhet fel a kérdés: mi foglal ennyi helyet? A válasz végtelenül logikus, a rendszerhez mellékelt programcsomagok, melyeknek csak egy része települ fel most - a többit egyénileg, szükség szerint tudjuk feltenni.

Amúgy telepítéssel itt sincs semmi különös: betesszük a helyesen kiírt lemezt (DVD vagy CD) a meghajtóba és újraindítjuk a gépet. Ha minden rendben van, akkor elkezd az optikai egységről bootolni a gép. Rövid rendszerindulás után néhány alapvető kérdés jön. Partícionálásnál automatikusan a memória mennyiségtől és szabad helytől függően felajánl egy egyszerű partíciókiosztást, melyet - ha még nem csináltunk ilyet - célszerű elfogadni, de vigyázzunk, mert ha hozzányúlunk más meglévő partícióinkhoz, adatot veszthetünk! Ezután felmásolódnak a csomagok (gép teljesítménytől függően ez fél-egy órát vesz igénybe), majd néhány fontosabb beállítás (internet, felhasználók, jelszavak) és készen is vagyunk, indíthatjuk is a rendszert, sőt még újraindítás sem szükséges.

Indulás után, a bejelentkezést követően (melyet opcionálisan kikapcsolhatunk, ha egyedül használjuk a gépet és nem akarunk folyton jelszót beírni) elénk tárul legújabb szerzeményünk. Kicsit zavarbaejtő lehet: kinézetre és elrendezésre meglehetősen hasonlít egy Windows rendszerhez, de mégsem az, így nem fognak működni az ott megszokott dolgok. Viszont szerencsére hamar bele lehet tanulni, csak egy kis időt kell rászánni, hogy megismerjük.
Szerencsére a főmenü eléggé átláthatóan fel van építve, a programok kategorizálva találhatóak meg benne. A legfontosabb alkalmazások ikon formában az asztalon is helyet kapnak, ilyen a meghajtók, nyomtató, hálózat, kuka, valamint Firefox és Office. Itt is érvényes, hogy mindent a végtelenségig testreszabhatunk, ahogy csak jólesik.