Adatcsere Linux és Windows között - 2. rész

Egy korábbi cikkünkben azt vizsgáltuk meg, hogy Linux rendszer alól milyen módon láthatjuk és írhatjuk a Windows partícióit. Most megvizsgáljuk a másik oldalról is a kérdést.

Előző cikkünkben arra kerestünk megoldást, hogy kedvenc Linux rendszerünket használva hogyan lehetséges Fat32, illetve NTFS partíciókra adatot írni. Most megvizsgáljuk, hogy mi a helyzet a másik oldalról, hisz előfordul, hogy kedvenc Windows rendszerünkből akarjuk olvasni vagy írni a Linuxos partíciókat. Ami legelőször feltűnik, az az, hogy a Windows fel sem ismeri a kérdéses partíciókat (általában ismeretlen partíciónak jelöli a lemezkezelő program, ám betűjeles meghajtóként meg sem jelenik).
(Időközben kiderült, hogy a Microsoft egy időre felhagy a még mindig alpha állapotú, ám forradalmian új fáljrendszere fejlesztésével, azaz a WinFS munkálataival.)

Erről az oldalról több lehetőség kínálkozik, ám a fájlrendszerek is többen vannak. A lehetőségek száma a nyílt forráskódból ered, ugyanis bárki számára hozzáférhetőek a fájlrendszerek implementációi, azaz bárki fejleszthet hozzájuk meghajtóprogramot, akinek kedve és tudása van hozzá. Ismétlésképpen nézzük végig újra, hogy milyen rendszerekre is számíthatunk Linux alatt:

Gyakorlatban a (Linux alatt) két legelterjedtebb típushoz keresünk megoldást (ext és reiser). Nem kell messzire menni az Internet szűk sikátoraiban, hogy megoldásokra találjunk. Négy különböző típusú lehetőséget ismertetünk az alábbiakban.

Talán ez áll legközelebb a klasszikusnak számító Windows módszerekhez a megjelenését és használatát illetően. A program lehetővé teszi számunkra, hogy a merevlemezeinken található Ext2/Ext3 partíciókat olvasni és írni tudjuk. Egy gyors telepítés után a Vezérlőpultban megjelenik egy új IFS Drives névre keresztelt ikon, ahonnan hangolhatjuk a meghajtókat.
A kezelőfelület az egyszerűség híve, tulajdonképpen az ábrán látható kép tárul elénk, ahol az oszlopokban a merevlemezek a sorokban meg a hozzájuk tartozó partíciók találhatóak. Mindegyik Linuxos partíción megjelenik egy legördíthető menü, ahol betűjelet adhatunk nekik és a választott betűjellel meg is jelenik a Sajátgép meghajtói között. Innentől kezdve olvashatjuk és írhatjuk őket. Hátránya, hogy csak az Ext2/3 fájlrendszereket ismeri.

Kifejezetten a reiserFS fájlrendszert támogató natív megoldás. A projekt honlapjáról le kell tölteni az aktuális tömörített drivert, majd az install.txt-ben foglaltak szerint kell eljárni:
Kicsomagolás után a rfsdfsd.sys nevű állományt be kell másolni a C:/Windows/System32/drivers könyvtárba. Ezt követően  el kell indítani a Rendszerleíró Adatbázist (Start -> Futtatás -> regedit) és be kell importálni a rfsdfsd.reg fájlt. A következő lépésben betűjelet kell adni a kiválasztott partícióknak.
Futtassuk újra a Rendszerleíró Adatbázist és keressük meg a HKEY_LOCAL_MACHINE/SYSTEM/CurrentControlSet/Control/Session Manager/DOS Devices helyet. Itt adjunk hozzá egy új szöveges kulcsot, melynek a neve x: formájú legyen (betű és kettőspont), az értéke pedig /Device/Harddisk1/Partition1 formájú. Természertesen az 1-esek helyére a kívánt merevlemez és partíció számát kell megadni. Figyeljünk rá, hogy Windows alatt a merevlemezek számozása 0-tól a partíciók 1-től kezdődnek. A lemezkezelő futtatása (Futtatás -> diskmgmt.msc) segítségünkre lehet a partíciók elhelyezkedését illetően. Ha készen vagyunk, akkor indítsuk újra a gépet, hogy érvénybe lépjenek a változások, majd lépjünk parancssorba (Futtatás -> cmd) és adjuk ki a net start rfsdfsd parancsot és megjelenik a Sajátgépben a resier fájlrendszerű meghajtó.
Hátránya, hogy minden indítás után ki kell adni az elöbbi parancsot (illetve betehetjük scriptbe az automatikus indítások közé), valamint, hogy csak olvasni képes, írni nem.

Sajátos megoldás, csak egy .exe állományt kell futtatni, amely indulásakor végigolvassa a meghajtókat és egy Windows kezelés-konzolhoz hasonlóan jeleníti meg a partíciókat. Jelenleg az Ext2/3-at kezeli, de felismeri a reiserFS fájlrendszereket is és tudtunkra is hozza, hogy talált ilyet, de még nem képes olvasni. Ezután az ábrán láthatóan navigálhatunk a könyvtárakban. Sajnos csak olvasni képes, írni nem tud. A fájlokat a szokásos fogd-és-vidd módszerrel áthelyezhetjük a Windows alá, ám ha nagyobb állományról van szó, akkor a program figyelmeztet, hogy célszerűbb az export menüpontot használni (jobbklikk a fájlon és Export).

Végül egy megoldás Total Commander felhasználók részére. A projekt honlapjáról letölthető egy plugin, amely lehetővé teszi, hogy hálózati meghajtóként láthassuk a Linuxos partíciókat (mind ext2/3, mind reiserFS fájlrendszerek). A letöltött .zip tömörített állományt csomagoljuk ki és helyezzük valami kevéssé zavaró helyre, ahonnan lehetőleg nem fog elkerülni (mondjuk c:totalcmd alá). Utána navigáljunk el a Commanderben a Beállítások -> Általános beállítások -> Beépülők -> Fájl rendszer beépülők menübe és a beállítás gombra kattintva adjuk hozzá a letöltött állomány Output könyvtárában található
ex2fs.wfx fájlt. Ezután a hálózati meghajtót választva [-/-] megjelenik egy Linux-drives könyvtár, azon belül pedig az összes ext2/3 és reiserFS fájlrendszerű partíció. Viselkedését tekintve olyan, mint egy FTP kapcsolat, amelyről csak letölteni tudunk (írni rá és futtatni rajta nem lehetséges).

Mindegyik megoldás másképpen közelíti meg a kérdést, célszerű kipróbálni néhányat és eldönteni, hogy milyen feladatra kell. Adatot olvasni bármelyikkel lehet, ám ha írni is szeretnénk, akkor már válogatnunk kell.
Figyelem! Óvatosan használjuk éles rendszer alatt, mivel - mint minden hasonló program esetében - az adatvesztés kockázata fennáll! Mint ahogy a program készítői is írják, semmilyen felelősséget nem vállalnak a programok használatából eredő károkért, adatvesztésért, ezért mindenképpen egy olyan rendszeren kísérletezzük ki a számunkra megfelelő alkalmazást, ahol nem veszhet kárba semmi.