A Linux ingyenes?

Egy tévedést szeretnénk eloszlatni: a GPL licenszt, valamint a nyílt forrásódot sokan egyenlővé teszik az ingyenességgel, holott ez nem így van. A licensz nem teszi kötelezővé, hogy az ily módon terjesztett szoftvert csak ingyen vagy anyagáron lehessen közreadni. Létezik jónéhány GPL-es kereskedelmi szoftver, illetve disztribúció is. (A lehetőség itt is meg van: ha elég tapasztaltak vagyunk, akkor a nyilvános forráskódból magunk is lefordíthatjuk a programokat, azonban a kész telepítőért és programokért fizetni kell.). Az más történet, hogy szinte minden disztribúciónak van letölthető változata, vagy friss kiadás után bizonyos idővel letölthetővé teszik, de erről majd később ejtünk szót.

Szóval mégis miért kell fizetni érte?

A kézenfekvő válasz, hogy próbáld ki és megtudod: kapsz egy alaposan kidolgozott komplett rendszert, amin emberek ezrei dolgoztak. Úgy gondoljuk, hogy megérdemelnek némi támogatást. De általában nem ez az ok, hanem inkább a terméktámogatás. Amikor megveszünk egy Linux disztribúciót (ezt szoktuk dobozos változatnak is nevezni), általában kapunk hozzá egy részletes telepítési és használati útmutatót (mondjuk 500 oldalas könyv formájában), gyárilag előállított telepítő médiákat, és határozott - általában 60-90 napos - időre szóló terméktámogatást. Ez utóbbi annak hasznos, aki csak használni akarja és nem megismerni a mélyebb dolgokat.

A GNU

1984-ban Richard Stallman megalapozta a szabad szoftvert és filozófiáját. (GNU és GPL szorosan összekapcsolódik.) A GNU projekt eredetileg egy szabad operációs rendszer létrehozását célozta meg, ám sokáig csak GNU programok léteztek zárt forrású rendszereken. Az áttörést a Linux rendszermag (más néven kernel vagy Linux kernel) hozta meg 1991-ben. Maga a GNU szócska egy rekurzív rövidítés, annyit jelent, hogy GNU Not Unix, azaz a GNU Nem Unix, ami arra utal, hogy bár egy Unix-szerű rendszernek néz ki, abszolút másról van szó. A Linux rendszermag fejlesztését Linus Torvald kezdte meg valamikor 1991 nyarán, és azóta is kernelfejlesztőként dolgozik. A GNU miatt a mai Linux rendszerek felépítése hasonló az egykor használt Unix rendszerekéhez. Ennek az az oka, hogy amikor elkezdték a szabad rendszert tervezni, szétnéztek a fejlesztők, hogy vajon melyik rendszerben mi a leghasználhatóbb és azt összedolgozták.

Szabad szoftver, miért jó?

Hogy miért jó a szabad szoftver? Egyrészt nem feltétlenül profitorientált a dolog, másfelől ha mégis az, akkor is beletekinthetünk a forráskódba, továbbfejleszthetjük, vagy csak egyszerűen ötletet meríthetünk. Szabad szoftvereket bárki fejleszthet, akinek van hozzá tudása, kedve, ideje és szívesen csinálja. Természetesen ez egyből felveti azt a kérdést, hogy akkor így igen könnyen juttathatunk be kárt okozó programkódokat bárkinek a számítógépébe. Persze ez nem igaz, mivel a hivatalos programokat rengeteken átnézik és leellenőrzik valamint tesztelik a végleges kiadás előtt. A biztonság alapvető feltétele, hogy csak hivatalos helyről származó programokat telepítünk, de ezt talán nem kell magyarázni, nincs ez máshogy a zárt kódú programoknál sem. Ha mégis valamiféle programhiba akad valahol, akkor arra általában 24 órán belül érkezik a javítás. Másik nagyon szimpatikus dolog, amit hamar meg lehet szokni az az, hogy ha szükségünk van egy programra, akkor nincs más teendőnk mint kideríteni a nevét. Több oldal is létezik ami nyílt forrású projekteknek ad otthont (freshmeat.net, sourceforge.net, berlios.de), valamint a Google is hamar megoldást nyújt. Ha megvan a program neve, akkor megnézhetjük, hogy vagy ott lapul valamelyik telepítő lemezen, vagy kiadjuk a telepítés parancsot, leszedi a netről, telepíti és beállítja azt.

Disztribúciók

Térjünk vissza a Linuxhoz. Linux disztribúciónak nevezünk minden olyan Linux rendszert, amelyben Linux rendszer mag működik. Maguk a disztribúciók elkülönülnek egymástól, fejlesztésük egymástól függetlenül zajlik. Olyan ez, mint ha minden autóban ugyanaz a motor lenne, de azokat attól még ugyanúgy külön gyárakban szerelnék be a kocsikba: a kocsik lényegesen mások lennének, bár funkcionalitásuk alapja ugyanaz a motor.

Nagy vonalakban úgy működik a dolog, hogy a kernel-fejlesztők folyamatosan fejlesztik a rendszermagot, kiadják, majd a disztribúciók ráépítenek. A különböző disztribúciókról bővebben a distrowatch.org oldalon lehet olvasni, közülük a legnépszerübb kiadások közé tartozik a Debian, Suse, Mandriva (volt Mandrake), Ubuntu, Fedora Core, Slackware és még hosszan sorolhatnám. Sok különbség található az egyes disztribúciók között: van felhasználóbarát, és van "fapados", ahol a funkcionalitás a lényeg (elvégre szerverre minek grafikus varázsló?), van amelyik kizárólag kereskedelmi, van ami részben az és van ami csak letölthető. Ezen kívül mindegyik rendelkezik egyéni tulajdonságokkal, mint a beállítóközpont, csomagkezelés (programok kezelése). Mindegyik disztribúció más egy kicsit alapból, de természetesen a felhasználón múlik, hogy mennyire alakítja át. Persze ezek között is találhatóak azonos célú kiadások, valamint léteznek a kisebb nemzeti Linuxok, amiket általában egy országon belül hasznosítanak általános céllal (kicsiny hazánkban jó példa erre az UHU Linux, a blackPanther OS és a Frugalware).