Partíciók Linux alatt - Parcellázott territóriumok

Mert bár a Linuxok telepítése nem túl összetett dolog, de (és ebben rejlik a másság szépsége) a legtöbb minden alapjaiban különbözik a sokak által megszokott Windowsos logikától, és így bizony elég korán kárt is lehet vele okozni.

Ilyen dolog a partíciókezelés is...

Rögtön a legfontosabb, hiszen minden telepítő (talán a DOS-t leszámítva) felteszi nekünk a kérdést: "Hová kucorogjak le kisgazdám"? És mit mond erre a jól nevelt felhasználó első körben? "A C: meghajtón van a Windows, a D: meghajtón az adataim, akkor települj az E:-re"!

Majd néz nagyokat, mert a felkínált listán aztán nyoma sem lesz ilyen elnevezéseknek, és ráadásul még a telepítő olyanokat is megkérdez, hogy a gyökérkönyvtárat, vagy a home könyvtárat rakja-e oda. A felkészületlenebb felhasználók (ellentétben a cikksorozatunkat olvasó, jóval felkészültebb felhasználókkal) itt vagy gyorsan elmennek utánaolvasni a kérdésnek, vagy gyorsan megszüntetik valamelyik partíciójukat, sok esetben adataik rovására, mi pedig a fórumokon meghalgathatjuk n+1-szer is, hogy a "Linux tönkretette a partíciómat, eltűnt a D: az összes adataimmal, milyen (itt általában nyomdafestéket nem tűrő szó áll) ez a Linux!" A legtöbb esetben a felhasználó ilyenkor szépen rátelepítette (tudtán kívül) a kérdéses partícióra, és az adatait végleg elvesztette.

Na de akkor mi a jó válasz erre a kérdésre?

Linux esetében az egyes partíciók más logika szerint számozódnak. Vegyünk például egy "hagyományos" ATA rendszert (tehát nem SCSI vinyós, nem SATA vinyós. régi, hagyományos IDE), és vegyük az alábbi konfigurációt példának:

• Primary Master - merevlemez
• Primary Slave - merevlemez
• Secondary Master - DVD író
• Secondary Slave - DVD olvasó

Amint látható, semmi extra. Hogy hívjuk őket Linux alatt?

Először is a Linuxokon minden fájl. Így a partíciók is fájl formában manifesztálódnak: speciális eszközfájlok formájában, melyek a gyökérkönyvtárban található /dev könyvtárban helyezkednek el. (Linux alatt a könyvtárszerkezet alapja a gyökérkönyvtár, innen ágaznak le az egyes könyvtárak.)
Másodszor az eszközök a kábeleken történő elhelyezkedésük alapján különböztethetők meg:

• Primary Master - hda meghajtó
• Primary Slave - hdb meghajtó
• Secondary Master - hdc meghajtó
• Secondary Slave - hdd meghajtó

Ezen belül pedig az egyes partíciók számokat viselnek, tehát a Primary Master vincseszteren lévő első meghajtóra a /dev/hda1 fájl mutat, a másodikra a /dev/hda2, és így tovább.
A DVD író lesz a /dev/hdc, a DVD olvasó a /dev/hdd meghajtó. Egyszerű, nem?
Eszerint a logika szerint nézve általában a C: meghajtó a hda1 nevet viseli.

(Ezeket a fájlokat azután a könyvtárszerkezet tetszőleges alkönyvtárába befűzhetjük, de erről majd később.)

Vegyünk egy példa vincsesztert, amely az alábbi képen látható: Ez a Primary Master kábelen lóg, és a partíciók is jól láthatók rajta. (Teljesen véletlenül Linux van rajta. Fogalmam sincs hogy kerülhetett rá...)

Több minden is megfigyelhető: egyrészt a fájlrendszerek típusa. Linux alatt nem a megszokott NTFS és FAT32 fájlrendszereket használunk, hanem ext3 vagy ReiserFS fájlrendszereket. Mindkettő un. naplózó fájlrendszer, és számos előnye van a Windows alatt használt fájlrendszerekhez képest. (van néhány hátránya is, de ezen tulajdonságok részletezésével nem töltenénk ki a cikk következő 40 oldalát.)

Mindemellett a Windows alatt használt NTFS és FAT32 fájlrendszerek Linux alatt gond nélkül olvashatók, a FAT32 írható is, az NTFS írása, bár kűlső megoldásokkal és a kernelben található meghajtóval egyaránt megoldható, még nem 100%-ig megbízható.

Megfigyelhető még egy ugrás a számozásban: ahogy Windows alatt is, itt is létrehozhatunk kiterjesztett fájlrendszereket. Ennek tényleges okába ne menjünk most bele, a lényeg, hogy négy elsődleges fájlrendszert hozhatunk létre, ezek lesznek 1-4-ig a partíciók, és ha kiterjesztett (extended) partíciót hozunk létre, az mint egy külön elsődleges partícióbejegyzés jön létre, és hozza létre a saját partíciós tábláját, minek következtében 5-től felfele számozódnak a tényleges partíciók. (A példa képen két elsődleges partíció után hoztunk létre egy kiterjesztettet, ami a hda5-ös Swap partíció -ld. később- emiatt létrejött a hda3 extended, de mi ténylegesen a hda5-tel tudunk valamit kezdeni. hda4 nincs, de még lehetne, ellenben további extended partíciók találhatók hda3-on "belül" ezek a felső képen a világoskék keretben is össze vannak húzva: hda6, hda7...)