Linux telepítés: Ubuntu 5.10

Az alapok elsajátítása után használatba vesszük azt, amiről eddig csak beszéltünk. Feltelepítünk egy Ubuntu 5.10 rendszert és megismerkedünk vele.

Előre bocsátanánk: elég rázós vállalkozásba fogtunk. Ennek oka, hogy egy rendszer telepítése, ha minden rendben megy, nem okozhat gondot (egy-két kérdést kivéve) senkinek. Amennyiben azonban valami nem jól működik, nincs az a cikk, ami segítségére lehet egy kezdőbb felhasználónak, ahhoz nem lehetünk elég részletesek.
Így van ez az Ubuntu Linux esetében is. Magáról a telepítésről alig lehet mit írni, gyakorlatilag semmit nem kérdez, egyszerűen feltelepül, és békésen elindul...

Rövid történet

Az Ubuntu egy igen dinamikusan fejlődő disztribúció Debian alapokkal. Tulajdonképpen ügyesen ötvözi a Debian letisztult rendszerét és a felhasználó-barát disztribúció előnyös tulajdonságait: a fejlesztők az első kiadásnál egyszerűen az akkori Debian unstable ágát alapul véve összeraktak egy rendszert, majd azt kiadták.
Maga az Ubuntu alapértelmezetten a Gnome asztali környezetet támogatja, de létezik kiadás KDE-vel Kubuntu néven, illetve születőben van az XFce-vel szerelt Xubuntu. Az Ubuntu szó afrikai eredettel rendelkezik, annyit jelent, hogy "emberiesség másokkal szemben".

Telepítés

Korábbi cikkünkben említettük, hogy mire kell odafigyelni a letöltés alatt/után, így erre most nem térnénk ki bővebben, kulcsszavakban: az iso egy képmás fájl, és nem winrar archívum!
Először is látogassunk el az Ubuntu letöltés oldalára, és szedjük le az aktuális stabil kiadás iso állományát.
Amire figyeljünk a letöltésnél: Ugyan egyeseknek már van 64 bites gépe, azonban a "hétköznapi" Intel és AMD processzorral szerelt gépekhez az i386 kiadást kell letölteni.

Ha lejött és bootképesen kiírtuk, valamint eldöntöttük, hogy hogyan és hova akarjuk telepíteni (lásd két héttel ezelőtti cikkünk!), akkor vágjuk bele: helyezzük be a lemezt és indítsuk újra/el a gépet. Ha minden jól ment, akkor megjelenik egy üdvözlőképernyő, ahol a telepítés módját választhatjuk ki. Általában elég entert ütni, amennyiben nem akarunk pl. szerver környezetet csinálni rendszerünkből (speciális esetről az F1-F8 ad felvilágosítást).
Amennyiben ez nem történt meg, és az addig használt rendszerünk indul, két hiba lehet:

A letöltött CD sérült volt, vagy nem képmásként írtuk ki. A számítógép boot sorrendjében előbb van a vincseszter, mint a CD-DVD olvasó. A sorrendet a BIOS-ban állíthatjuk át.

A telepítés nyelvének kiválasztása

A nyelvi beállítás panelja

Ezután rögtön beállíthatjuk a telepítés nyelvét és billentyűzetkiosztást, majd a telepítő megvizsgálja gépünket, eszközeink és megpróbálja a hálózatot beállítani (ezt telepítés után is könnyedén elvégezhetjük), illetve kérdez egyet: mi legyen a gép neve. Névnek kisbetűkből álló, ékezetet nem tartalmazó szót adjunk meg.

Eddig minden egyszerű, ezután következik a partícionálás. Itt kötelezően meg kell adni egy partíciót a / csatolási pontnak (gyökérkönyvtár) és célszerű a swap-nek létrehozni egy partíciót. Természetesen lehet variálni, hogy a /home könyvtárat (felhasználói fiókok) vagy a /usr könyvtárat (programok) más partícióra helyezzük, de ezzel a kérdéssel szintén foglalkoztunk már korábban.

Ez a partícionáló csak akkor hajtja végre a megadott feladatokat, ha a végén rábólintunk, hogy igen, végezd el amit mondtam (ellentétben más programokkal, melyek azonnal és végzetesen végreajtanak minden utasítást), azonban jól nézzük meg mit csinálunk, mert a leformázott adatokat visszaszerezni már egyszerű eszközökkel nem lehet!
Rövid formázást követően felmásolódnak az alaprendszer csomagjai körülbelül 10 perc alatt, majd újabb 10-20 perc alatt minden más (grafika, programok...), végül a felrakott csomagok konfigurálása következik. Ez idő alatt nincs semmi dolgunk, gyönyörködjünk a napsütésben, vagy a telepítő szép kék-szürke ablakában.

Ha ez megvan, néhány dolgot be kell állítanunk: meg kell adnunk egy felhasználót és a hozzá való jelszót, ki kell választanunk az időzónát, és hogy a rendszerválasztó (boot loader) hova települjön, majd újraindít a gép. Az egész telepítés körülbelül egy órát vesz igénybe (gyorsabb gépeken ennek a felét). Ha minden jól ment, akkor készen is vagyunk, a boot folyamat alatt kiválaszthatjuk, hogy melyik rendszert akarjuk elindítani.

Az időzónához: a rendszeróra nem UTC szerint jár általában, hanem a nekünk megfelő közép-európai idő szerint.
A Grub rendszerválasztó megkérdezi hova települjön, amennyiben nem tudjuk mi is az az alapérték, hogy az MBR-be települ, válasszuk ezt.

Fájlkezelő

Az első indítás

Újraindítás után kiválasztjuk az Ubuntu menüpontot, majd elindul a rendszer, végül egy bejelentkező képernyő tárul elénk, ahol a telepítés alatt megadott felhasználónévvel tudunk belépni. Belépés után érdemes rászánni egy kis időt, hogy megismerkedjünk a rendszerrel: nézzük meg mit hol találunk, milyen eszközök állnak rendelkezésünkre. Alapértelmezett esetben egy "hétköznapi" Gnome munkaasztal tárul elénk ikonokkal, valamint alul és felül egy-egy panel.
Felül található három menü (Alkalmazások, Helyek, Rendszer), gyorsindító ikonok, majd a jobb szélen a rendszerállapotot jelző ikonok és a dátum. Alul fognak megjelenni a futó programok, illetve tudunk munkaasztalt választani, a legszélén a kuka található.
Az Alkalmazások menüben találhatóak a pogramok (érdemes végignézni mit ad egy alap telepítés), a Helyek menü a különböző médiákat, és dokumentum lelőket hivatott összegyűjteni, végül a Rendszer menüben foglal helyet minden beállítással és adminisztrációval kapcsolatos dolog, valamint itt tudunk kijelentkezni is.

Felhasználók Ubuntu alatt

Mint minden Unix/Linux rendszer, az Ubuntu is több felhasználós rendszernek épült. Azonban társaival szemben van egy érdekessége: nincs megadva alapértelmezettben root (rendszergazdai) jelszó, így a root fehasználó nem is használható. Mit tegyünk, ha mégis rendszergazdai dolgunk akadna? Erre valo a "sudo" parancs: a rendszert úgy alakították ki, hogy a telepítéskor megadott felhasználó a saját jelszavával a rendszergazdai jogosultságokat igénylő műveleteket annak hatáskörével is csinálhasa meg.

Új programok telepítése

Amennyiben rendelkezel szélessávú internettel, igen kényelmesen tudsz új programokat telepíteni, valamint frissen tartani a rendszert anélkül, hogy kézzel kéne mindent összevadászni a neten. Ehhez mindössze be kell konfigurálni az apt-ot, ami az Ubuntu csomagkezelő rendszerének egyik alapja. Használatára két lehetőségünk van: az egyik, hogy megtanuljuk az apt használatát parancssorban, a másik, hogy megkeressük a t a rendszereszközök közt, és annak tanuljuk meg a használatát. Ezekre nem térnénk részletesen ki jelen cikkünkben, először - ha már úgyis van egy új rendszerünk - ismerjük meg azt, és csak utána kezdjünk el telepíteni. A Synaptic használatáról részletes leírás található az ubuntu.hu oldalán.Az apt használatba vételéhez nem kell mást tenni, mint rendszergazdaként megnyitni a /etc/apt/sources.list állományt és eltávolítani a komment # jelet az alábbi sorok elől:

deb http://hu.archive.ubuntu.com/ubuntu breezy main restricted
deb-src http://hu.archive.ubuntu.com/ubuntu breezy main restricted
deb http://hu.archive.ubuntu.com/ubuntu breezy-updates main restricted
deb-src http://hu.archive.ubuntu.com/ubuntu breezy-updates main restricted

Erre egyik módszer az, hogy Terminált nyitsz (Alkalmazások menü) és kiadod a sudo gedit /etc/apt/sources.list parancsot, elvégzed a változtatásokat, majd elmented. Ezt követően el kell indítani a Synaptic csomagkezelő programot (Rendszer menü) és az alábbiak közül választhatunk:

A Synaptic csomagkezelő

Csomagok adatbázisának frissítése: Szerkesztés menü -> Csomaginformációk frissítése - ez letölt egy adatbázis ami tartalmazza a telepíthető csomagokat, verziójukat, leírásukat és a függőségeiket.

További programok telepítése Synaptic segítségével

Rendszer frissítése: Szerkesztés menü -> Minden frissítés kijelölése -> Alapértelmezett frissítés majd Szerkesztés menü -> Kijelölt változtatások alkalmazása - ennek hatására a rendszer összehasonlítja az adatbázist a feltelepített csomagokkal és ha valahol frissebbet talál, azt letölti és telepíti.

Csomag keresése: Szerkesztés menü -> Keresés... - arra az esetre, hogy ha egy adott feladatra szeretnél programot, de nem tudod a nevét, vagy több lehetőség közül szeretnél választani. Kereséskor több kulcsszó is megadható, célszerű szűkíteni a kört.

Csomag telepítése: Csomag menü -> Kijelölés telepítésre, majd Szerkesztés menü -> Kijelölt változtatások alkalmazása

Csomag eltávolítása: Csomag menü -> Kijelölés eltávolításra majd Szerkesztés menü -> Kijelölt változtatások alkalmazása

Mindezek végrehajthatóak parancssorból is:

Csomagok adatbázisának frissítése: sudo apt-get update
Rendszer frissítése: sudo apt-get upgrade
Csomag keresése: apt-cache search [kulcsszavak]
Csomag telepítése: apt-get install [csomagnév]
Csomag eltávolítása: apt-get remove [csomagnév] - ha a konfigurációs fájlokat is el akarod távolítani, akkor a végére írd oda, hogy --purge